Leírás

E kötet megjelenésekor leszek 50 esztendős. Gondoltam, kiválogatom a 100 legkedvesebb saját versemet. 111 lett belőle, de e törtségében is egész szám pont jó is ahhoz, hogy létünk lényegéből valamit kifejezzen. Mindenki törekszik valami egészre, valami kerekre az életében, de valahogy mindig kiderül, hogy még a legteljesebb dolgaink után is tovább kell lépnünk, mert még nem vagyunk készek.A borítón látható kavicsok is szépek, de az idő még nem koptatta őket egészen kerek, íves egésszé. Ugyanakkor ez jó esetben nem a hiányt jelenti, hanem az alakulást, s hogy alakultukban – ha minket, embereket szimbolizálnak ezek a kavicsok – mi minden történhet velük áldásos esetben, azt a „Kavicsok” c. versem részletével igyekszem elmondani:
„…a kavicsok – már-már testetlenné válása –összekacsintjarettegett távolságainkat érintéssé,közönyünket hallássá,a másság súrlódásait pedig a tekintet értőcsillogásaivá teszi.Ilyenkor a determinált lét vas markából kihull amarsallbot,és nincs kavics, ami ne találkozhatna egymásikkal.”
Valami ilyesmiről szól ez a kis válogatás Isten hangját,tekintetét és érintéseit is keresve. 
A Szerző

Beleolvasok a könyvbe!