A könyv egy állami gondozott, siket lány életéről szól.
„Mindenki adja oda a rajzot a mamának, ha hazamegy. – mondta az óvónő. A gyerekek délután hazamentek, Zsuzsi meg csak álldogált tétován, kezében a szívecskével, és nem tudta, mit kellene tennie. „Azt mondta az óvó néni, hogy adjuk oda a mamának. Én kinek adjam oda? Én nem tudom, ki az én mamám. Most mit csináljak?”
Nagyon halvány emlékképek jöttek elő Teriről, de gondolta, ő mégsem lehet az anyukája, hiszen soha többé nem jött érte. „Lehet, hogy Sári néni lenne az anyukám? Ő mindig megsimogatja a fejem, puszit is szokott adni, úgy, mint a többi anyukák, amikor a gyerekeikért jönnek.”

A könyv a szerző harmadik regénye. Előző két megjelent műve: a Bözsike, a szegedi masamód és az Elszakítva.