Leírás

„Búbos kemence a nevem. Olyan öreg vagyok már,hogy magam sem emlékszem, hány esztendős. Sokszorjavítgattak, tapasztottak, meszeltek… Számtalankenyér, sütemény, kalács megsült bennem. A házatsokszor átépítették felettem, de engem meghagytak.Padkámon sok-sok ember ült, gyerekek vették őketkörül, akik megbabonázva hallgatták a sok mesét. Agyerekek felnőttek, kirepültek, de én, az öreg kemence,máig őrzöm a történeteket. Ismerjetek most megnéhányat, és közben gondoljatok rám szeretettel.Olyan szeretettel, ahogyan én adom őket.”

Beleolvasok a könyvbe!