A regény azokban az években íródott, amikor a porosz elnyomás egyre súlyosabb lett, s a lengyelek ellen kivételes rendszabályokat foganatosítottak. Az elnyomók előképe, a regénybeli Német Lovagrend a középkorban gyakran lecsapott a békés lengyel falvakra, kardélre hányták az ártatlan embereket, felgyújtották a házakat, elrabolták kincseiket. Jurand, a tragikus sorsú hős szembeszáll a kereszt palástja mögé bújó rabló Lovagrenddel, esztendőkig rettegésben tartja őket. A Lovagrend a vallás kiterjesztése nevében – de a nép leigázásáért harcol. Erre a gőgös, váraira büszke rendre sújt le az elnyomott nemzetek fegyvere és semmisíti meg évszázados uralmukat. A lengyelek és a litvánok, a parasztok és a hazájukért érző nemesek összefogása győz a Lovagrend felett. Ezzel a győzelemmel hívta fel az elnyomott lengyelek figyelmét az író az új összefogásra. A nemes Jurand nagyszerűen ábrázolt alakja mellett ott van Zbyszko, az ifjú lovag, akinek élete a szabadságért vívott harcban telik el, mint a többieké, akik sok szenvedés után vele győznek. Sienkiewicz ért ahhoz, hogy az olvasó érdeklődését felkeltse és mindvégig ébrentartsa. Meseszövése fordulatos, kalandokban, hősi tettekben bővelkedő. Közben az alakok százait kelti életre és lopja az olvasó szívébe, az olyanokét, mint a megkínzott Danusia, a hűséges Jagiena, a segítőkész Macko, a hűséges cseh lovag és a többiek. (Legeza Ilona) A regényt Zigány Árpád szép magyar fordításában adjuk közre. 

Beleolvasok