“A regény egyrészt Trenk Ferenc báróról szól. Előbb a császári, majd a cárihadseregben szolgált. Az osztrák örökösödési háború idején ötezer főnyi pandúrcsapatot szervezett, s nagy bátorságot tanúsított a harcmezőn.Ezredessé léptették elő, de két év múlva kegyetlenkedései miatt rangjától megfosztották és örökös várfogságra ítélték. A másik Trenk, Ferencunokaöccse, Frigyes, aki fiatalon II. Frigyes testőrtisztje lett, de unokabátyjával folytatott levelezése miatt hamarosan börtönbe kerül.„A kalandos regényt egyszerre félbeszakítá a megújult háború. A béke esztendjét, mely menyegző és parádé között folyt le, már megelőztekét véres hadjárat; II. Frigyes az 1741-i háborúban elfoglalta azosztrákoktól Sziléziát, s a visszafoglalási kísérletnél döntő ütközetetnyert meg Mollwitz körül. Ezt a diadalt ugyan tudtán kívül aratta a király, derék gránátos ezredei – ezek a mozgó bástyák – nyerték azt meg;míg ő maga összetört lovasságával futott a csatatérről, az üldöző huszároknakvisszakiáltva: Engem nem fogtok el; jobb lovam van, mint valamennyiteknek! Azután az osztrák örökösödési háború szépen kihízott európai háborúvá. II. Frigyes szövetséget kötött XV. Lajossal, német a franciával! Ausztriának pedig segélyére jött Anglia; amazokhoz csatlakozott Spanyolország, emezeknek pártjára kelt Nápoly és Szardínia; valamennyi ellenség kiválasztotta Ausztria semmivé tételére a bajor királyt, KárolyAlbertet; annak szánták Mária Terézia német és cseh tartományait. Magyarországot meghagyták a királynőnek…””

Beleolvasok