Aztán egyszercsak megszólalt a kürt. Isten repessze meg azt a kürtöt. Megszólalt. Az Ipacs-fiú fújta. A többi szögleten csakúgy fújta, ahogy szokta. De a mi szögletünkön hosszan állt és hosszan fújta, bőgette, – mint valami Lehel vezér. Az asszony csak hallgatta, hallgatta, még akkor is sápadtan.

Beleolvasok