Kárhozat//

De mi tudjuk, magunkban ott lüktet a szó,/
bevégeztetett, az ember kárhozatra való./
Élem az életem, ahogy haladok elszántan,/
vagy csak vonszolva magam kijelölt utamon,/
Már nem érdekelnek a hazug szavak,/
Hozzád fordulok, Uram, ki könnyeiddel/
a néma csendben betakarsz.