Óda az álmomhoz

Ragyogsz
csillagszekér, holdmenti ösvényen
szivárványolvadékot átmenetileg
dalolsz.
Ó, te álom!
Óceán repedő árkában gőgicsélsz
lávába kövülve nehéz lustán
fekszel,
nem mozogsz.
Csak a csöndre konyítasz,
pedig arra is keveset.
Moccansz,
majd ha jól esik elrúgod törmeléked
és súlyos tonnák módjára
rám hinted graffiti tejszíned.