Szerelem? Rögeszme? Vagy inkább egy rögeszmévé váló szerelem története az Apám felesége című kisregény? Hősnője az örökösére hagy kétfüzetnyi vallomást, amiben végig kíséri a fiatal korától öreg koráig, sőt haláláig tartó szenvedélyt, a boldogság ritka perceit és a szinte állandó szenvedést a férfi közönye miatt. Közben elzúg mellette a történelem, de saját magánélete is, a családban bekövetkezett változások, két házassága egyformán hidegen hagyják, mindennapjait ez az egyetlen érzelem foglalja el. Amit hol szégyell, hol beleveti magát, de szabadulni tőle sose tud. Szerethet így, ilyen vak szerelemmel egy öregasszony? Egyáltalán, nem komikus az öregek szerelme? Hiába minden vívódás, megalázottság, az érzés, hol vágyódás, hol féltékenység, hol rajongás alakjában élete végéig megmarad.

Beleolvasok