Budapest, a kétezres évek egyik füllesztő nyara. Béla a temetőőr éjszakai műszakban könyvet olvas, Olivér Zsuzsihoz, a szerelméhez igyekszik, akit aznap rúgtak ki állásából, István atya misézik, Kálmán pedig egy pincében ébred, a székéhez kötözve, és semmire sem emlékszik. Útjaik még azon az éjszakán keresztezik egymást, mert forradalom tör ki körülöttük, és őket perzselik meg először a lángok. Egész generáció született, és érett felnőtté, mióta idejük elütötte az éjfélt, és magával ragadta őket a történelem iszonyú forgószele. Emlékük fakult és fakult, míg alig különböztek a koboldtól, a zsákos embertől és az ágy alatt nyáladzó, gyermekfaló bestiától. Talán előfordult valahol, hogy egy anya úgy csitította komisz csemetéjét: “Viselkedj, különben visszajönnek, és a közösbe dobják az akciófigurádat, a csokidat meg felosztják a szomszéd gyerekek között.” A mumus végül mégis visszatért. E nyári éjszakán a Kísértet újra bejárni készült Európát.

Beleolvasok