“Ain arcára kegyetlen mosoly rajzolódott ki, miközben a sötét energia egyre erősebben lüktetett az aurájában. Kitárta jobb karját, majd a szem éhesen és dühösen villant egyet. Ain összerezzent a hirtelen felszabaduló energialökettől, majd egyetlen határozott mozdulattal előrántotta a tőrét, és az éppen távozó férfi mögé lopakodott. Keze a Megbízó nyakára tekeredett, a tőr meglendült, éles ragyogása elvakította a lányt egy pillanatra. Vér fröccsent a fekete szövetre, a tetoválásra, ami szomjasan itta a nedűt. A férfi egyetlen hang nélkül lehelte ki az életét, tekintete elborzadva meredt a távolba, a megbánás halvány szikrája csillant üvegesedő szemeiben. Ain élvezettel figyelte a vér ütemes lüktetését, a hófehér nyakat, ahogy a bőr elválik minden vérfolyamnál, hogy feltárja tartalmát. A lány undorodva átlépett a férfin, majd elindult a kastély felé, hogy beteljesítse utolsó kívánságát. Persze nem miatta, hanem mert kötelességének érezte megszabadítani az emberi fajt a démonoktól.”

Beleolvasok