– Civilizációrezervátum… – ismételte meg a házigazda. – Valahol már biztosan olvastam ezt a szót. Itt is van, egy régi újságkivágás. Szilvi, lefordítanád, légy szíves, nekik! – vett elő egy megsárgult, szakadozott szélű papírfecnit ükapja naplójából, mely egyfajta reklám volt.
„Figyelem! Biztosítani akarja az Ön és utódai túlélését ezekben a válságos időkben? Helyfoglalás a létesítendő Nagy-Britanniai Civilizációrezervátumba csak nálunk! Kulturált környezet, minőségi életfeltételek, védelem a kontinens csőcselékétől. Beugró díj mindössze 999 millió USA dollár/fő. Ugyanide fizikai munkásokat felveszünk korlátozott számban. Védelem a fosztogató csőcseléktől és a létfenntartáshoz szükséges élelemellátás biztosítva.”
Stewart Greene kíváncsian szemlélte a cikk illusztrálására szánt angol kastély fotóját, érdeklődve hallgatta a szöveg fordítását.
– Ejha! – kiáltott fel. – Milyen régóta kutattunk már Sarah-val a Katasztrófa idejéből származó dokumentumok után, mérsékelt eredménnyel, és erre itt van ez, ahol hivatalosan semmiféle írásos emlék, kultúra nem maradhatott volna fenn… Van más is? – vált az idősebb férfi egyre érdeklődőbbé.

Ebben a kötetben két rövidebb regényem kapott helyet. Mindkettő a sci-fi- és akciótörténetek elemeivel fűszerezve igyekszik egy-egy posztapokaliptikus vízióból kiindulva némi reményt felcsillantani.