Erik tartozott neki azzal, hogy legalább elé áll, és az arcába mondja, hogy köztük mindennek vége. Addig pedig, amíg ez nem történik meg, Harmat ugyanúgy a párjának tekintette az ifjú Drakkart, mint korábban. A párjának, aki ki tudja, hol kóborol, és ki tudja, kivel fekszik össze.{MORE}- Valami van amott! – támasztotta alá Kyrka. – És akkor mi van? – méltatlankodott Aileen. – Meg fogjuk nézni! – jelentette ki Erik. – Mi? A fiú már el is indult, a testőrei követték. Aileen kicsit késve ment utánuk a sötét folyosóra. – Várjatok! – akadékoskodott – Miért kell nekünk azt megnézni? Miért nem megyünk vissza oda, ahol a normális emberek járnak? – Talán mert nem vagyunk emberek! – felelte Erik. – Azt hittem szórakozni jöttünk ide! – replikázott a lány. – Meg kíváncsi is vagyok! – tette hozzá az ifjú Drakkar. A másik épületrészben is egy elhagyott lépcsőházra bukkantak. Ott is volt egy lift. – Odalent. – mondta Kyrka. – Ez most már érdekel! – közölte Erik, és megnyomta a lift gombját. – Most már érzem én is. – kezdte Aileen, és szomorúan nézett rájuk – Olyan, mint a fekete láng! Ez gonosz! Az ajtó kinyílt, és beszálltak a felvonóba. A fiatal Drakkar megnyomta az alagsor gombját. – De mit akarunk most ezzel? – vitázott Aileen. – Tudni akarom mi az! – Erik nem engedett. – Engem nem érdekel! – mondta a lány. – Ha akarsz, visszamehetsz! – ajánlotta fel Drakkar. – Nem megyek! – duzzogta Aileen. Kiszálltak. Mosdók, öltözők. Sehol egy lélek. Mindenfelé Staff Only feliratok. Erik talált egy nagy kétszárnyas fa ajtót, amit sehogy nem tudott kinyitni. – Itt a legerősebb a jel! – konstatálta. – Akármi is az, az ajtó mögött van! – erősítette meg Kyrka. Alfa is megpróbálta az ajtót. – Ide erőszak nélkül nem jutunk be. – állapította meg. Erik az alsó ajkába harapott. Ekkor az ajtó nagyot kattant, majd kinyílt.

Beleolvasok