„A huszárvár kitárt kapuján szép rendben, vidáman csattogó zászló alatt vonult ki a daliás lovagok menete. Magasba mutató lándzsáik hegyén megcsillantak a nyári nap sugarai, fénye visszaragyogott fényesre súrolt sisakjaikról, miközben a tollforgókba tűzött tarka madártollakat vígan rezegtette egy légfuvallat. Széltől fogant, kevély paripáik tüzesen táncoltak a délceg vitézek alatt, röpítették volna őket a katonák legmagasztosabb ünnepére, a bajvívásra.”

1524-ben járunk, a magyar-török határvidék ellenségtől fenyegetett végváraiban, ahol harcban edzett vitézek állnak őrt a vártákon.
A „Szablyák tánca” regény főhősei ismét egy történelmi forrásokon alapuló, sodró lendületű elbeszélés szereplőiként térnek vissza. Véres csatákban, emberpróbáló viadalokban, cselszövevények közepette kell helytállniuk az általuk képviselt értékek védelmében: barátság, szerelem, hazafiság, vitézség és becsület.