Gyerekkoromban nem messze tőlünk, lakott egy néni, aki nem hallott, és nem tudott beszélni. A környékbeliek, csak süketnémának hívták. Féltem tőle, mint a tűztől, de általában minden rokkant embertől. Nem kellett volna! Alig múltam húsz éves, mikor is egy szerencsétlenül sikerült éjszakán, keresztülment rajtam egy vonat, és elveszítettem három végtagomat. Innen a név: LEGO EMBER. Van úgy vele az ember, hogy olykor megérinti egy-egy szó, egy gondolat, egy sors, egy ember, az élet, vagy valaki, akinek sokat köszönhet. Ez a kötet azért született, hogy megismerjék azokat az embereket, akiknek sokat köszönhetek, és a gondolataimat az emberekről, a Barátságról, az Életről, a Szerelemről.

Beleolvasok