Az istenek nem a felhőkben laknak. Az istenek földiek, és hangjuk van, mondanivalójuk van, ami a rockzene nyelvén szólal meg. Több arcuk van, több inkarnációjuk. Nem másolhatatlanok ők, csupán megismételhetetlenek. Nem fénylő lények, hanem barázdált arcú zenészek, énekesek, kiátkozott gitárosok és kócos dobosok. Öregemberek immár, akik valamikor a huszadik század közepén megteremtették a fiatalok nyelvét, az egyetlen szócsövet, ami egyetemes: a rockzenét.

Ez a könyvecske dalszövegek lelőhelye, megtalálhatók benne többek között a prizmás, a rőzsehordós, a gyárkéményes, a világűrben lebegő rácsba kapaszkodó emberi kezet ábrázoló albumok legszebb és legfájdalmasabb dalai, magyarítva.