“lejárod lábad/
hogy megértsd, merre visznek/
belső lépcsőid”

Fel vagy le? Tulajdonképpen mindegy. Vagy mégsem. Mélyre: a megismerés irányaiba.
“megérintetted,/
papírra folyt: többé nem/
mosod kezeid”

A haiku: létforma. Kötött, mégis végtelen szabad. Alig kezdődik el, máris vége. De közben nagyon van. Jelen. Leírva és bennünk. Nem kínálja tálcán jelentéseit. Tehát irodalom. Tehát írni, olvasni kell.