“Öregurak beszélgetnek uzsonna után a pöstyéni kávéház terraszán. Hárman. Az orvos a negyedik. Azt se tegnap szólították utólszor ifiúrnak.
– … csak az a szörnyü vég, – sóhajt fájdalmasan az egyik öregúr, – az nehezíti még most is a szivünket.
Azt beszélte el, hogyan halt meg az unokája Galiciában:
– Épp ahogy indította volna előbbre a katonáit, abban a pillanatban, hogy a kardját meg­villantja, rácsapott a tüzes bombadarab, és ketté szakította.
– Iszonyú!… ” (részlet)

Beleolvasok