Egy erőtlen könnycsepp gördült végig arcomon, mely valami baljóslatú, megmagyarázhatatlan eljövetelét jelezte. Ez a könnycsepp magában rejtette a Világot. Hittem, hinni akartam benne, hogy minden elhullajtott könnycsepp meghallgatásra lel valahol. Hogy nem hiába az a sok fájdalom, hogy valahol észreveszik elpotyogtatott szívdarabjainkat. Hiszen mi a könnycsepp, ha nem szívünk apró szilánkjai, mely időről időre, ahogy öregszünk, egyre keményebb, és erősebb lesz, míg el nem fogy?