Csehov egyik legtöbbet játszott színpadi műve a Cseresznyéskert a 19. század végén játszódik. A Rasznyevszkaja család birtokát elárverezik, hogy villákat, nyaralókat építsenek a helyén. A család, amely a birtokon élt, szétszóródik: van aki állást vállal, mások külföldre utaznak. A jobbágyfelszabadítás, amelyet döbbenten vesznek tudomásul, egy ősi életforma eltemetését jelenti; a család tagjai, akik ennek az életformának egy-egy oldalát jelképezik, értetlenül fogadják a változást. A mű szimbolikus jelentést hordozva, bármely életforma megszűnésének tragikumát érzékelteti. Ez a színmű szinte minden csehovi motívumot felvonultat, szereplőik különböző hangszínben megismétlik a korábbi darabok nagy mondandóit, felismeréseit, sok mozzanatában és a hősök sok vonásában hasonlít az előbbi darabokhoz. Hozzájuk képes mégis előrelépés. Itt is az orosz birtokos-értelmiségi közegben játszatva az eseményeket az író – félúton a dráma, a tragédia és groteszk filozófikus színmű között. A csehovi dráma egyik összefoglalásának, az író eszméinek, egyik színpadi enciklopédiájának is szokták tekinteni. A címben is szereplő szimbólum a “vesztett illúziók” és a régi orosz élet jelképe is egyben: a Cseresznyéskertet, a régi Oroszország szimbólumát elvesztik azok, akik nem voltak képesek megtartani. A darab fiatal hősei azonban reménykedve hírdetik: “Új kertet ültetünk, pompásabbat ennél” (Legeza Ilona).

Beleolvasok