Leírás

A csillagok csöndje;/mikor megszólal lelkünk/belső hangján a végtelen.//CSILLAGOK CSÖNDJE//Bánatba burkol a barna este,/Úgy sajdul fel a néma fájdalom./Sóhaját leheli a szelekre,/Kínja villámként tép az egekbe,/Nyomában mennydörgés az irgalom.//
Behunyt szemekkel a fekete éj/Könnyei hűs záporként peregnek./Dobogó cseppeken zendül a mély,/Mint a viharba fojtott szenvedély,/Lüktet szüntelenül a szívemen.//
A lélek magányán magam vagyok,/Árva bárka tomboló tengeren,/Vitorla helyett tépett vásznakon./Hitet ontanak rám a csillagok,/S vízen sétálok könnyű lépteken./

Beleolvasok a könyvbe!