Leírás

CSODÁK IDEJE
Még meg sem születtél,én már szerettelek.Megváratott az Univerzumminket: kiérdemeljük-eegymás bizalmát, szerelmét.Emlékszel? Majdnem elfutottam.Azt hittem, újabb nyílvessző leszel,pedig gyógyír vagy minden sebre.Lehet, hogy bolondnak nézel:határozottan éreztem, majd tudtam –sosem fogok csalódni benned –öledbe hajthatom fejemet bátran.Mintha szóltak volna,olyan volt. Talán Anyám!Vasárnap, hidrogénbombaután, kihalt város.Kéz a kézben sétálunk,körülöttünk üres világ,csak mi létezünk, mintaz új Ádám és Éva.Bírni fogod, Édesem?Persze, hiszen Földanya vagyok.Csillagfény a nevem,belőlem születnek csillagok.A tér benépesül, ahogy szíveink,velem, veled.Nem lesz több dráma,Rómeó és Júlia isöregkorba ér együtt,szép, hosszú, boldog életlesz a miénk, Kedvesem.Mindenkor ismertelek,még mielőtt ember lépetterre a tájra, egyek voltunk,mint ősi Titok a vizek felett.

Beleolvasok a könyvbe!