Leírás

„Csókolj hosszan” – élj, remélj, higgy és tégy mindazért, hogy lelked ünnepibb fényét megőrizhesd. Lélekversek – lélekszikrák – útjaim során hozzám szegődő emberi pillanatok. Szenvedély és/vagy lemondás szélsőségein sodródunk a beletörődés végtelenjébe. Kell egy kéz és kell egy szó, ami időben megfog. Hol a mi időnk? Az idő nem vár ránk, csak elhalad. S mi kapaszkodunk „jól-rosszul” – néha eldöntünk egy életet. Aztán csak emlékezünk – már ha a sors kegyes. Az idő megcsal, átlép rajtunk. S mi futunk utána, hogy elkapjunk belőle valamit. Pedig éppen hogy lassítani kellene, mert ünnepeink a hétköznapokban rejlenek, a csodák nem megtörténnek, hanem bennünk vannak.

Beleolvasok a könyvbe!