“Majdnem ugyanabban a pillanatban a Magdáék sövénykerítése is ropogott, s ahogy átugrott onnan valaki, befelé rohantában majdnem fellökte őt. Dávidka megragadta. A vállát kapta el. Érezte, hogy valami kendős alak, tehát nő. De a megragadott kisiklott a kezéből, s a Dávidka markában csak egy puha és finom nagykendő maradt.” (részlet)

Beleolvasok