“Fekete-bordó metlakival volt kirakva a padló, és mindegyik kerek asztal mellett négy piros, fakó, műbőr kárpittal húzott alumínium lábú szék várta vendégeit, akik hellyel-közzel ugyanazok voltak nap nap után. A pult felett áttetsző, ragasztós légyfogó lógott a plafonról egészen a hamutálig. Ajtó nem lévén, a szivárvány színeiben pompázó műanyag csíkok ereszkedtek alá a bejárat tetejéről – szintén rovarok ellen – úgy gondolom. Talán mindőnk közül a korcsmárosné volt a legnagyobb látványosság. Ötvenes, rövidre vágott tehén. Apró borostát viselt orra alatt, és tekintélyes méretű fekete szemölcsöt úri metszésű homloka jobbik partján, melyből őszes szőrszálak hulltak alá egész a szemöldöke bozontosan határozott vonaláig. Részeg volt.”

Beleolvasok