Fegyverek lehetnek-e pusztítóbb, gyilkos fegyverek,
Mint a ragyogó női szemek?
Lágy természet sátrába bekuporodva,
A nap csak mécsesként pislákolva,
Őrzi szerelmedet.
Hallottál még annyi árulásról,
Mit egy szép hölgy magába tárol?
Őszi esőként patakba folyt a könny,
Föld anyánk méhében új gyötrelem köszön.
Burkában fogva vagy.
Menekültél már asszonyi kacagás elől,
Mi kíméletlenül, hátadba tőrként kerül?
Ha igen, keress meg engem kedvesem,
Én már régen letettem fegyverem.
Szegődj társamul. 

Ajánlások…
„Elsőre nagyon szép! Azok a költői képek, hasonlatok. Tudom, nem lehet egy műből kiragadni részeket /nem is illik/, de mégis… „Ha igen, keress meg engem kedvesem, Én már régen letettem fegyverem.” Nem gyönyörű? A hangulata is tetszik.” – Szabó Mihály
„Fantasztikusan szép vers!” – Lehoczky Judit Énekesnő
„Mária versei a mindennapi emberhez szólnak. Helyettünk fogalmazza meg az örömöt, bánatot, érzéseket, melyek olyan ismerősek számunkra. Hiszen mindenki volt szerelmes, a szerencséseknek még van szeretett Édesanyja, és mindenki találkozik élete során azzal a kérdéssel, mi végre is született erre a világra. Ezért olyan közeliek számunkra Mária sorai, hiszen az életünk legfontosabb gondolatait formálja meg költeményeiben.” – Geberle Zsóka