Megtehetnénk, hogy elfelejtjük őket… De még itt vannak, figyelnek bennünket. Reménykednek, hogy van még helyük a Világon, van helyük közöttünk. Álmodnak és várnak. Szemüket tágra zárva, mikor jön el az idejük! Mit teszel, ha vége a Világnak? Amikor már nem számit semmi és életed napjaival gondolataid sötétségbe borulnak. Fohászkodsz és vársz, Ő figyel mindannyiunkat. A Mindenség szeme gyarlóságaink számlálja, elvesztünk. Ő tudja kik vagyunk és csak a pillanat hatalma a miénk. Most kell megtenned, most ne gondolkodj, ne tétovázz, csak hagyd, hogy elérjen a Fény. Hidd a megbocsátást, hogy bebocsátást nyerj!

Beleolvasok