Nagy kérdés volt számomra, szabad-e megírnom mindazt, ami felmerül bennem, amiben hiszek, amit időnként nem értek, és úgy tűnik, megkérdőjelezek. Szabad-e… és akkor a bennem összegyűltek egyszer csak felsorakoztak, és papírra tolakodtak. Nem állhattam ellent nekik. Ehhez olyan karok nyúltak alám, amiken könnyen repülhettem, versírás közben. Cseke Gábor szerkesztői pártfogása, Pusztai Péter önzetlen ajándéka a címoldal megalkotásával megerősítettek abban, nem szabad elásnom azt a talentumot, amit kaptam. A végső döntést úgyis az olvasó hozza meg.
A versek 2017-ben születtek, de csak most szántam rá magam, hogy a MEK-en való megjelenést nyomtatott formátumban is kiadassam. Azt kívánom a verseimnek, járjanak szerencsével. A szerző