Köő Artúr fiatal történész e könyvével – igen bátran – a magyar-román viszony egyik legbonyolultabb csomópontjához szól hozzá.
Miután ugyanis a 19-20. század fordulóján kiderült, hogy az 1867-ben létrejött magyar liberális mintaállam (többek között az 1868. évi nemzetiségi- és az oktatást szabályozó különböző törvényeivel) mindössze annyit ért el, hogy a hazai elemi népiskolák, tanítóképezdék és gimnáziumok a magyarellenes nézeteket a nem magyar diákságba sulykoló intézményekké váltak, a századforduló után megoldást kellett találni a kialakult helyzetre. A nemzetiségi egyházi iskolákban egyáltalán nem kellett magyarul tanítani, amiből az következett, hogy (szemben más országokkal) az állam nyelvét a nemzetiségekhez tartozó milliók meg sem tanulták. Ez hosszú távon a legnagyobb mértékben veszélyeztette a magyar állam egységét. Emiatt aztán a koalíciós Wekerle kormány kultuszminisztere, gróf Apponyi Albert 1907-ben megalkotta a népiskolai törvénycsomagot, amely – mint e kitűnő összeállításból és értékelő könyvből kiderül – komoly hazai és nemzetközi vitákat váltott ki.
Köő Artúr következtetései helytállóak, s mint kiderül, további kutatásokkal folytatja a témakör szakmai szempontú föltérképezését. A tovább vizsgálandó témakörök is telitalálatok: ezek föltérképezését nyelvismerete mellett széles körű szakirodalmi ismeretei is segítik.
//
(Raffay Ernő történész)

///

Köő Artúr történelem szakos tanárként nemcsak a tantárgy szeretetére neveli diákjait, hanem ezen könyvével arról is tanúságot tesz, hogy a 21. század elején is fontos a tanárok kutatóként való megjelenése. Munkája a dualizmus korába repíti vissza az olvasókat, akik egy törvény, a lex Apponyi kapcsán pillanthatnak be a korszakban élt magyar és más, jelen esetben román anyanyelvű tanítók életébe. A szerző fő érdeme a műben szereplő több korabeli, magyar és román nyelvű forrás ismertetése, mely által bővítette a magyar nevelés történetének a dualizmus időszakára vonatkozó ismereteit. Könyvét így örömmel ajánlom minden, a téma iránt érdeklődő olvasó figyelmébe.
//
(Takács Zsuzsanna Mária egyetemi tanársegéd)