“-Tudod, kicsilány, erre a dallamra nem fogok rájönni a gitárom nélkül. -De miért? Énekelni is lehet a dallamokat. -Igen, de ez más. -Értem! – kiáltott fel lelkesen a kislány. – Varázsdallam! Akkor viszont tényleg meg kell keresned a gitárodat. – szomorodott el. A gyermek érzelmeinek ez a gyors, de mégis teljesen őszinte játéka meghatotta Rolandot és kezdte úgy érezni, hogy ismeri ezt a kislányt. – Hogy vesztetted el?” (Sötét gitár)

Beleolvasok