Annmaria elveszítette az otthonillúziót, az illúziót, hogy otthona van: kiderült, hogy nemhogy nem ragaszkodnak hozzá, hanem a legkisebb kihágás esetén is röpülhet. Miként washingtoni lakásában, lamoure-i házukban, a kórházban, itt az árvaházban sem érezhette odatartozónak magát. Nevetett volna, ha nem lett volna szívfacsaróan keserves. Sehol nincsen helye. Az hagyján, hogy sehol nem szeretik, de helye sincsen sehol. Nem akarja a… sors, a karma, az Isten, hogy legyen. Mert ez puszta balszerencse, pechsorozat nem lehet már.

Beleolvasok