Leírás

Emma visszament a kocsihoz, beült, a keze reszketett, ahogy felkapcsolta a belső világítást. Újra elolvasta a papírt, szívét jeges félelem szorította össze. A félelem ragacsossá tette a bőrét, keze hideg volt, pedig odakint legalább huszonöt fok volt. Könnyek borították az arcát, nem tudta mikor kezdett el sírni, csak arra figyelt fel, hogy a hideg csepp végigkúszik az arcán. A kormányra borult és most már zokogott. A papír két szavával halkan, fenyegetőn hullott alá.
„Érted jöttem.”