A sztori egy felbomló kapcsolat és egy bontakozó szerelem szálait bogozza, – de a regény elsősorban tudatregény. Piruett ez a vallomás az irodalom, a pornó és az analízis között, – de a döntő pillanatban mindig zárja a veszélyes kalandot a józan (cinikus) irónia. Akárcsak egy félmondat erejéig.{MORE}Almási Miklós esztéta a regényről: Blogregény, irodalmilag művelve nehéz műfaj. Nap, mint nap szembesülni a jelen-jövő ellentmondásával. Úgy írni ma, mintha birtokában lennék a holnap eseményrendjének, aztán mikor minden más lesz azon a holnapon, úgy folytatni, mintha mindez a kompozíció fordulata lenne. De épp ez az ellentmondás adja e regény irodalmi izgalmát: a blogregény a dokumentum és az idő megszeliditése egyszerre. A sztori egy felbomló kapcsolat, valamint egy bontakozó szerelem szálait bogozza, – csakhogy a blog sorozat – miközben eseményeket rögzít, – elsősorban tudatregény. Arra figyel, milyen nyomot hagy egy-egy nap, a partner egy-egy gesztusa, saját kavarása – lelkében, testében – és ami minden hasonló történettől megkülönbözeti hogyan csapódik le mindez ő és óvodáskorú kisfia viszonyában. Mert a gyerek a regény titkos főszereplője. Tudatregény mondom, miközben a legteljesebb feltárulkozásért kűzd minden sora, részint hogy pontosan rögzítse mi folyik testében (!)-lelkében, részint hogy kívülről lássa önmagát (és történéseit) – miközben benne áll a folyamatban. Vagyis: a szöveg az írói lét regénye is, az értelmiségi lété, ami mindent meg akar fogalmazni, ki akar mondani, azzal a büntetéssel, hogy ezzel meg is fojtja annak életszerűségét. Egyébként ez a „büntetés” is nyomában jár a blogregénynek. A szó szoros értelmében: mivel a blog nap, mint nap nyilvános műfaj, minden stációja aznap megjelenik – az érintettek is látják-olvasák, természetesen bele akarnak szólni, kikérik maguknak, vagy meg akarják akadályozni. A regényautonomiáért való küzdelem – maga a regény. S mivel az író nem engedi „író-énjének” és „szereplő énjének” keveredését, – miközben állandóan keveredik, csak másképp – ez a kettősség lesz a regénycselekmény és reflexió egyik legizgalmasabb gyúelegye. Hiszen a regényszereplők másnapi tettei, a velük történő események a blog-írásnak, a megjelenő részek hatásának is függvényei. A regény során ez a bonyolult alakzat kap életet a maga teljes dinamikájában. Mélyrétegében brutális vallomás a regény a negyvenéves lét, vagy a kvázi szingliség testi lelki köznapjairól, még inkább kínjairól: brutális, mert számára az írás önpusztítóan őszinte feltárulkozás. Piruett ez a vallomás az irodalom, a pornó és az analízis között, – de a döntő pillanatban mindig zárja a veszélyes kalandot a józan (cinikus) irónia. Akárcsak egy félmondat erejéig. Ettől lesz elementáris irodalmi teljesítmény. A végső kérdések is bele vannak csomagolva ebbe az utazásba az Én-Te körül: Mi lazult fel a szülők életvezetése óta és mi próbál önmagának teret, vagyis megváltást találni a mai zűrzavarban? Legmélyebb rétegében kordokumentum is ez a regény: friss, az olvasót elvarázsló kalanddal, – helyenként a korszellem kíméletlen kicselezésével, szatirikus tagadásával, a közízlés szembeköpésével. Realizmus.

Beleolvasok