„Időlovagnak tudata ébred,
És választása lehet tudatos,
Táltos lelkében oly nagy az óhaj,
Nem kell halnia, születnie most,

Nem kell a léttelen téridőben,
Hallgatni a Hang suttogásait,
Nem felejt el semmit már többé,
Mindegyik létére emlékezik.”
Kedves Olvasóm! Gábriusz az Időlovag történetei folytatódnak. Jó szórakozást kívánok hozzájuk.Üdvözlettel: Vágföldi Júlia

Beleolvasok