PROXIMUS SUM EGOMET MIHI

Elisabeth-nek ajánlva

A gének tengerében hol marad a lélek?
Nem csupán génjeid harca vagy,
lelked a gyöngy a kagyló mélyen!

Mi messziről tán apró s elveszett,
közelről nézve káprázó műremek!

A tenger kékje sem só és víz csupán,
egy lavor víz még nem lesz óceán…

Önnön génjeid rabja vagy
– egyedi és örök…

Harcod Önmagad ostroma:

Te vagy a tenger, a part,
s a Gyöngy maga…

Hajdu András