“Hol volt, hol nem volt, de amikor nem volt, akkor is volt valahol, túl az Óperenciás tengeren, még az Üveg hegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy ország, Hahotország. Nos, kik is a lakói?    Egyszerűen azok az emberek, akik mindig tudnak szívből nevetni, mert őszinték, tiszták, na és ők azok, akik mindig vidámak, jókedvűek, örömteliek és az arcukon a mosoly és a derű a tekintetükben mindig jelen van. Életük a végtelen, örömteli pillanatok boldog láncolata.     Náluk a hahota családtag, nemcsak vendég. Bőven ellátják magukat és másokat is mosolyogtató dolgokkal, történetekkel, és bohókás grimaszokkal is, ha lanyhult derűjű embertársaikkal futnak össze. Boldogok, ha egymás szemeibe nézhetnek, mert igaz szeretet, barátságosság ragyog azokban benne.”

Beleolvasok