A Hangyaboly (1917) témája az írónő személyes élményeiből fakad. Tanulóéveinek jelentős részét az Irgalmasok szatmári zárdájában töltötte, és ennek nyomasztó emlékeitől sohasem tudott szabadulni. A kisregény cselekménye a századforduló idején, egy tanítórend apácazárdájában játszódik. Lakóira, apácákra és növendékekre egyaránt súlyos terhet ró a könyörtelen fegyelem és a megcsontosodott középkori szellem. A mélyben feszülő szenvedélyes és kibékíthetetlen ellentéteket a főnökasszony halála hozza felszínre. Az addig zárt közösség a belső megújulást sürgetőkre és a konzervatívok pártjára oszlik. Szabályos korteskedés indul. A választási és anyagi harcok a század eleji magyar társadalmi harcokra utalnak, melyeknek a zárda csupán kis darabja. A hangyaboly képéhez egy plasztikusan megformált lányalak portréja illeszkedik. Sorsában az önálló nő belső harcait mutatja az írónő. Így válik a regény a század eleji magyar társadalom problémáinak többszólamú kifejezőjévé.

Beleolvasok