A napi munkám során ébredtem rá, hogy az áldozatok szerepe a bűntényekben legalább olyan fontos, mint a gyilkosoké. Korántsem annyira passzív szereplők, mint azt a kollégáim többsége hiszi. Az áldozattan sajnos még gyerekcipőben jár. Kevés figyelmet szentelnek az áldozat személyiségének. A tettes áldozat játszma legfontosabb szereplői a kéjgyilkosok, s ha szabad így mondanom partnereik. Ez a játszma két, egymást kiegészítő lelki alkat egymásra találása, melynek betetőzése a mágikus aktus a gyilkosság. Ez még Connor őrnagynak is sok volt, egyszerre már kezdte megbánni, hogy ezt az örültet iderángatta,de ha már itt volt illett végighallgatnia. – Hogy érti ezt? Hogy is lehetne egy normális életösztönnel rendelkező emberi lény aktív része saját elpusztításának? – kérdezte – Márpedig pontosan ez történik- jelentette ki Dr. David Stowe magabiztosan. – De miért?- nyögte az őrnagy megadóan. – Mert életösztöne már korábban megrendült, talán valamilyen múltban elszenvedett súlyos sérelem vagy tragédia miatt, és öntudatlan suicid reakciói vannak. A leendő tettes ezekre érez rá. Az áldozat valójában áldozatként kinálja fel magát partnere,a gyilkos öntudatlan halál félelemének,aki egy közös aktusban a gyilkosságban nyeri vissza saját megrendült életerejét. – Lehetséges ezt valamilyen módon bizonytani? Sajnos az áldozatban lejátszódó lelki folyamatok, csak kivételes esetekben tudatosulnak, ezért igen nehezen bizonyíthatóak. – Azt akarja mondani, hogy az áldozat a tettes segítségével követ el öngyilkosságát? Igen, ezt igazolja a sok esetben az öngyilkosoknál is tapasztalható jelenség, a hisztérikus vidámság az öngyilkosság elkövetése előtt.

Beleolvasok