Heltai György jogászt, a Rajk-per kapcsán bebörtönzött kommunista politikust a mai olvasó leginkább mint az utolsó Nagy Imre-kabinet külügyminiszter-helyettesét ismeri. A forradalom leverése után emigrált, az általa alapított brüsszeli Nagy Imre Intézetet vezette, majd az Egyesült Államokban fejezte be gazdag életútját. Anyaországi (újra)fölfedezése az 1980-as évekre tehető: ekkor látogatta meg őt charlestoni otthonában Csalog Zsolt, és ekkor született az az életútinterjú, amelyből Csalog aztán az életregényként is olvasható prózaportrét írta. A híres-hírhedett anekdotázó Heltai történetei élvezetes stílusban kanyarognak – a zsidó polgári háttér, a szocdem indulás, majd az illegális kommunista múlt mozaikdarabkái között felbukkan a Kádár-legendárium és a Varsói Szerződés szövevényes története is. Több mint harminc év után méltó formában, Soltész Márton jegyzeteivel és elemző tanulmányával, annotált névmutatóval kísérve lát először napvilágot Csalog Zsolt dokuportréja, amelyhez a hagyatékból az író saját ’56-élményéről szóló, felkavaróan szép szövege járul előszó gyanánt

Beleolvasok