Amint ezt a száz évvel ezelőtt íródott könyvet kézbe vesszük, olvasgatjuk, több meghökkentő gondolat és következtetés adódik. Az első mindjárt az, hogy egy száz éves könyv bevezetőjében a szerzője, Wohl Janka, “Egy nagyvilági hölgy”, már arról ír, hogy könyvének tartalma több száz éves múltra tekint vissza. És tudják, mi az érdekes? Hogy számos mondata, leírása, figyelmeztetése ma is érvényes, mai kultúránknak is szerves része. Már csak ezért is aktuális olvasmány! A másik meghökkentő következtetés, hogy a könyv elolvasását követően nyilvánvaló: a századfordulós Budapest felső tízezrének szóló illemkönyvről van szó, meg arról, hogy az akkor zsírgazdag elit a semmittevést miként emelte finom viselkedéssé, és olyan elfoglaltsággá, amely munka nélkül köti le az úri világot napról-napra, hónapról-hónapra… De azért bennünket, mai olvasókat is meglep a finomság, ami a műből árad. Tudták például, hogy a scabiósa nevű virág színeivel üzentek asszonyok titkos hódolójuknak? mert mi bizony nem tudtuk. Az egyik legélvezetesebb és tanulságos rész a virágokról, színűkről, alkalmazhatóságukról írott fejezet. De számos ilyen van még. Olyan könyv tehát, amit nemcsak kultúrtörténeti csemegeként, hanem mai is használható illemútmutatóként olvashatunk.

Beleolvasok