Odri Woodchip a mai negyvenesek életérzését sűríti felettébb olvasmányos prózába. A könnyed irónia alatt olyan korkérdések húzódnak meg, hogy mihez kezd ez a korosztály a következő nemzedékkel, vagy azzal az internetes kultúrával, amelybe gyermekei már beleszülettek. Ez a „hagyományos” középréteg világa, amely még a „gulyáskommunizmus” éveiben szocializálódott, majd átevezett a sajátságos magyar demokrácia partvidékére. Az írónő nagyvilági könnyedséggel veszíti el állását, miközben folyamatosan küzd: családjával, barátaival, és a férfiakkal, az internetes ismerkedés ingoványos világával, ahol bárki lehetsz, de senki sem vagy. Se „hepiend”, se „halivúdi” végkifejlet, se katartikus megvilágosodás. Ő csak egy korrekt rizs-receptet szeretne. Kedves olvasók, küldjetek neki…