Strindberg Julie kisasszony című drámájának 1990. évi, a kecskeméti Katona József Színház előadásában tartott bemutatójáról kritikusa ekként írt: „Csókolja meg a cipőmet” – mondja Julie kisasszony, miközben lábait hanyagul az asztal sarkára rakja. Szajha” – kiáltja majd Jean, a szolga, és lába az asztalon hever, kezében szivar füstöl. E két gesztus között megtörténik az, ami úr és szolga, nő és férfi, ember és ember között megtörténhet. Mózes István rendezésében az érzékek birodalmában járunk, titokzatos, fülledt egymásra utaltságban szakadnak egymás felé és egymástól Kristin (Záhonyi Enikő), Jean (Halász László) és Julie (Vujovich Andrea). Nem marad más, csak a szolgálat, a tudott koriárt, a szolga szolga marad, Julie-ért pedig nem jön a megváltó. Elindul hát maga. Talán ez a vég. (Bérczes László) A színdarabot Lontay László fordította, s örök darab nemcsak a hazai, de bármely európai színház repertoárjában.

Beleolvasok