“Gorum mohón itta az alkoholt és egy része le is csorgott az ajkáról. A lovag egy kicsit már meg is bánta az alkut, hogy ilyenekkel kell majd együtt utaznia. Kordában kell majd tartania magát, hogy ne akarjon hirtelen felindulásból végezni velük. Súlyos léptekkel a kijárat felé robogott. Mikor kilépett, nem az a látvány fogadta, amire számított, de igazából annyira nem is lepte meg, csupán váratlanul érte. Két verőlegény – késsel a kezükben – éppen a fogadó falának nyomta Malakot, a harmadik meg szitkozódott.

– Azt hitted, hogy elbújhatsz előlünk? El kellett volna menekülnöd, amíg volt rá esélyed. Erre mit csináltál? Volt merszed megerőszakolni az egyik szajhánkat, te rohadék! Azt hitted, ezt megúszhatod?!

– Oh, üdv! Történt egy kis váratlan esemény, míg bent voltál – felelte Malak a lovagra tekintve a két férfi szorításában. – Nos, annyira nem is váratlan, gondolhattam volna, hogy ez lesz.”  

Beleolvasok