„A király gondja: Legyen a népnek mindig Kenyere bőven Vang mester gondja: Leljen magot a madár Az etetőben… Ki gondja nagyobb? Az éhező nép lázad, S szerez magának-, De a madárka Ha nincs mag, csak sorvad és Öli a bánat…” A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (magyar nyelven: szótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás, csupán „ajándék plusz.” A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben
a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van. A magyar haiku.irodalom fontos mérföldkövének tekinthető kötetben most 120 újszerű, sajátos hangulatú,gondolatgazdag és míves formátumú verset találhatnak a szép versek barátai.