1964 volt még, mikor megszülettem én.
Nyár végi meleg napok, nyári lány vagyok.
Oviban lepke volt a jelem, sokat sírtam, úgy emlékszem.
Balettet tanultam szüntelen, nagyon szerettem.

Balerina mégsem lehettem, sorsom nem engedte nekem.
Az újrakezdés lett a sorsom, nehéz volt, nem tagadom.
Ez már rég volt nagyon, még mindig hat rám sorsom.
Sok év után ismét tanulok, úgy érzem ide-oda kapkodok.

Most is akadályoz a sorsom, előbbre ezért nem jutok.
Írásaim se lettek nagyok, csak magamnak írogatok.
Ismét megakadt az életem, új utat kell keresnem.
Én is sikert, maradandót akarok, számmisztikát tanulok.

Talán így rájövök mi az amit csinálok.
Csupa káosz az életem, a vízöntő kora ezt hozta nekem.