Tükör

Kavicsok fekszenek a hűvös homokban.
Ott heversz te is, hajnali párád vagyok.
Nedves réteged, csak ez voltam,
de furcsa csillagod tükrömben ragyog.

Szeretem, ahogy a fény megtörik benned,
amikor éppen eltűnni készül.
Tudom, szerelmed majd tovább enged.
Hadd vegyem el a semmit feleségül.