Léphetek?

Kesze-kusza nappalok semmibe veszett éjjelek,
recsegő, öreg poros padló, rá még bátran léphetek?
Vagy semmibe veszek és oda lesz minden mi lehettem,
semmivé lesznek könnyeim, s ahogy nevettem.

Bevilágít a Hold, némán csábít, finoman kéreget,
menjek-e vagy maradjak, mi lesz, ha tévedek?
Remegnek lábaim bizonytalan a képzelet
csillagokra festett múltam, s a padló a képkeret.

Vajon megéri-e most meglépni a végtelent,
vagy az összes apró kérlelő elbukott, tévedett?
Meglepő, hogy félek, gondolkozok s kétkedek,
maradok-e vagy szétesek? Kiderül, ha lépkedek.