Leírás

Lélekszárnyak//
Lépteim nyomait mutatja még a föld,/ahonnan érkeztem, ködös, néma titok./Eltévedtem a táj ezernyi bokra közt,/de hittel remélem, szívem vezetni fog./
Jártam fagyott rétek úttalan útjait,/ittam lágy harmatot a virágkelyheken./Elmaradt mögöttem a sok fénylő kavics,/varázsuk elillant, csak borong a kedvem./
Bánatban fürdettem hajnali arcomat,/lelkem elrabolta a csöndes holdvilág./Fehéren füstölgött, mint hálaáldozat,/s tömjénként lobogva a testemből kivált./
Suhogva repülnek erős lélekszárnyak,/ragyogva vakít már felül az ég: várnak.//

Beleolvasok a könyvbe!