Leírás

Lélekszárnyak//

Lépteim nyomait mutatja még a föld,/
ahonnan érkeztem, ködös, néma titok./
Eltévedtem a táj ezernyi bokra közt,/
de hittel remélem, szívem vezetni fog./

Jártam fagyott rétek úttalan útjait,/
ittam lágy harmatot a virágkelyheken./
Elmaradt mögöttem a sok fénylő kavics,/
varázsuk elillant, csak borong a kedvem./

Bánatban fürdettem hajnali arcomat,/
lelkem elrabolta a csöndes holdvilág./
Fehéren füstölgött, mint hálaáldozat,/
s tömjénként lobogva a testemből kivált./

Suhogva repülnek erős lélekszárnyak,/
ragyogva vakít már felül az ég: várnak.//