“Szóval felkeltem. Egészen pontosan közepes svunggal, nagyon laza mozdulattal, igazán sikkesen rebbenve konkrétan kizuhantam az ágyból. Érdekes adalék: mostanában rendszeresen ez történik. Hülyébbnél hülyébb módokon hülyébbnél hülyébb sérüléseket tudok okozni magamnak pusztán azzal, hogy életben vagyok. Elég egy gondolatfoszlány („én majd most jól lépek egyet”), amit kivitelezésre szánok, és máris indulhat a móka („nem, nem lépsz”). Ezt a takaróba való kamikáze beletekeredés is jól mutatja. Életveszélyesen balfütty vagyok, úgy érzékelem. Később tudtam meg, hogy az ilyen eseményeket is önveszélyességnek nevezi az idevágó szakirodalom. Életbarátabb lett volna, ha időben tudom.” …és további zsengék egy jó karban levő bipoláris depresszióban/-tól és borderline személyiségzavarban/-tól szenvedő harmincas tollából.

Beleolvasok