“Elsőkönyves fiatalember ígéretes regényét tartja kézben az olvasó, ahogy ezt az irodalmi szakzsargonban szokták mondani. Somogyi Zoltán életkora a legideálisabb prózaírói indulásnak. 29 éves, túl a korai fiatalságon, innen az érett éveken. Van már élet tapasztalata, valamelyest rendelkezik emberismerettel és ami már írói sajátja: nem mindennapi fantáziája és mondatainak erős atmoszférája. Ezt a kissé túlírt prózát nem is regénynek, inkább novella fűzérnek nevezhetnénk, amely szuggesztívebb és helyenként kissé halványabb részletekből áll. Egy különleges, bizarr kalandregénynek is nevezhetjük, egy „horror pikareszknek”, amelyben az álom olyan valóságos mint az élet, s a valóság olyan riasztó, mint egy rémálom, s amelyben a főhős lidérces, izgalmas, néha mulatságos kalandokon megy keresztül, s nem tudjuk, hogy mindezt álmában, egy hosszú, éjszakai vonatutazáson éli-e meg, vagy elvarázsolták, elkábították, hipnózis alá került, netán megőrült vagy már nem is él. Az író-elbeszélő egyes szám első személyben meséli a baljós történetet, s mintegy kettős valóságban érzékelteti e megesett hátborzongató „testrablás” eseményeit, s így hőse egyszerre látja önmagát kívülről és éli meg mindezt, agyrémként belülről. Az álom és a valóság, a képzelgés és a realitás, a fantasztikum és a hétköznapiság összemosódása számos zseniális remekművet eredményezett már a világirodalomban, példaként E.T.A. Hoffmann, E A. Poe, Franz Kafka egész életműve, de különösen az Átváltozás című novellája. A 20. században pedig nagy filmalkotók is beléptek e klasszikusok sorába, gondoljunk Fritz Lang Metropolisára és David Lynch kultuszfilmjeire. (És a másik vonulat, a ponyvaregények, rémregények, rémmesék elpusztíthatatlan divatja, az írásbeliség egy másik síkján is újratermeli a hasonló tematikájú szövegeket.) Vannak tehát nagynevű példák Somogyi Zoltán előtt, van kitől tanulni, van kihez és mihez mérnie magát, s arra is van lehetősége, hogy az irodalmi és filmes nagymesterek után megpróbálja megkeresni a maga sajátos útját. Nem lehet megjósolni, hogy egy elsőkönyves fiatalember pályája hogyan alakul és merre halad, de van rá esély, hogy jó irányba.”
– Radnóti Zsuzsa